Január - Február 2016

PDF - HU PDF - DE

A február 20-i közgyűlés engem elnöknek, Kilyénfalvi Gábort mint elsőszámú alelnök, társelnöknek megválasztott. A búcsúzó elnök, Hartig Christoph, beszámolójában kihangsúlyozta, hogy a Kerekasztal-Hírlevél megszerkesztése óta milyen sikeres lett és állandó pozitív visszhangot kapott. Az eredeti célnak megfelelően a Hírlevél részletesen tájékoztatta nemcsak a tagegyesületeket egymás között, hanem a Kerekasztalon kívül az érdeklődők is jelentős információkat kaphattak. Ezenkívül a tagegyelületek közötti összekötő kapocsként is

lehetett értékelni. Az egymásután, a tagegyesületek vezetőivel folytatott interjúkon keresztül, összképet kaptak mind magyarországi olvasóink mind osztrák barátaink. Ezzel elérhettük, hogy ernyőszervezetünket rövid időn belül nagy körben megismerték. Mindezért ezúton is köszönettel és hálával tartozom, illetve mindnyájan tartozunk Hartig Christoph volt elnöknek. Én, mint megválasztott új elnök ezt a munkát konzekvensen fogom folytatni, amiben ösztöndíjasaink mint a múltban, továbbra is, segítségemre lesznek. Az idei program az 56-os forradalmunk és szabadságharcunk 60. évfordulójának ünnepélyes megemlékezéseire koncentrálódik, ahol alapszabályunk értelmében az egyes tagegyesületeink önálló szervezésben emlékezhetnek, illetve a Kerekasztal közösen szándékozik rendezvényeket szervezni. Szeretném felhívni figyelmeteket arra, hogy a Kerekasztal irodahelyiségei továbbra is mindenkinek rendelkezésre állnak.

Érdemes elolvasni a Hírlevél január/februári számát.  

Egy szülői ötlet, egy kezdeményezés és egy szervezet, amely segít ezt megvalósítani, hat lelkes ösztöndíjas, harminc jólelkű adományozó, nyolcvan vidám gyermek, sok száz vendégszerető csángómagyar, sok ezer kilométernyi út, és számtalan felejthetetlen pillanat…

Igen, így lehetne címszavakban összefoglalni a történetet, amely arról szól, hogyan egyesítik erejüket egy szép cél érdekében a szórványban szerteszórva élő magyarok. Hiszem, hogy a mai világban nagy szükségünk van a jó hírekre, az örömre és arra, hogy megismerjük egymás környezetét, mindennapi életét, ezért inkább az elején kezdem.

Egy szülői ötlet, egy kezdeményezés és egy szervezet, amely segít ezt megvalósítani, hat lelkes ösztöndíjas, harminc jólelkű adományozó, nyolcvan vidám gyermek, sok száz vendégszerető csángómagyar, sok ezer kilométernyi út, és számtalan felejthetetlen pillanat…

Igen, így lehetne címszavakban összefoglalni a történetet, amely arról szól, hogyan egyesítik erejüket egy szép cél érdekében a szórványban szerteszórva élő magyarok. Hiszem, hogy a mai világban nagy szükségünk van a jó hírekre, az örömre és arra, hogy megismerjük egymás környezetét, mindennapi életét, ezért inkább az elején kezdem.

Tavaly októberben a Magyar Állam Petőfi Programjának ösztöndíjasaként honismereti foglalkozássorozatot indítottam az AMAPED-ben, 7-12 éves gyermekeknek. Minden alkalommal játékos formában ismerkedtünk a magyar népszokásokkal, hagyományokkal, történelemmel és kultúrával.

A foglalkozások szüneteiben sokat beszélgettünk a szülőkkel mindenféléről, így derült ki, hogy az egyik édesapa, Orcsik Csaba, keresztszülő a dumbravéni csángó magyar iskolában. Csaba elmesélte, hogy az iskola apró, de több mint 80 gyermek jár oda nap mint nap, és bizony nagy hasznát vennék a tanulást segítő eszközöknek, írószereknek, füzeteknek, készségfejlesztő játékoknak.

Szó szót követett, és bennem szépen lassan megfogalmazódott egy adománygyűjtő akció terve. Az AMAPED elnöke, Mentsik Szilvia lelkesen támogatta az ötletet, Csaba megismertetett Majzik Tamással, a dumbravéni magyar tanítóval, és Vanczer Zsuzsannával, a dumbravéniek falugazdájával, akik elmondták, mire lenne a legnagyobb szükség, valamint Zsuzsa felajánlotta, hogy a helyszínre juttatja az összegyűlt adományokat. November végén jártunk, így aztán adventi adománygyűjtést hirdettünk, és néhány napon belül megérkeztek az első ajándékok. December végére a bécsi magyarok adományai megtöltötték az AMAPED irodai szekrényeit, január végére helyet kértek az asztalokon, a folyosón is. Elmondhatatlanul jó érzés volt látni a naponta szaporodó csomagokat.

Közben január elején az jutott eszembe, mi lenne, ha én magam is az adományok nyomába erednék, hogy megismerjem csángómagyar testvéreinket, és ha már ott vagyok, akár tarthatnék egy kihelyezett honismereti foglalkozást is. Az is eszembe jutott, hogy sok ösztöndíjas társam tevékenykedik arrafelé, és milyen jó lenne velük összefogva néhány tartalmas napot eltölteni Dumbravénben.

A modern technikai vívmányainak segítségével hosszas levelezésbe kezdtünk, és lassan kialakult az utazás időpontja, valamint a programok is végleges formát nyertek. Zsuzsa és Csaba február 7- én útnak indultak az adományokkal, én magam február 8-án kerekedtem fel. Bécsből Budapestre utaztam, ahonnan hétfő este nyolc órakor indult tovább a busz Csíkszeredába. Az éjszakai zötykölődés meglehetősen kényelmetlen és fárasztó volt, de töretlen lelkesedéssel vártam, hogy megérkezzünk. Csíkszeredában kiderült, hogy együtt utaztunk Molnár Balázzsal, aki a Gróf Majláth Gusztáv Károly Római Katolikus Teológiai Líceumnál ösztöndíjas Gyulafehérváron, egyébként Kárpátalján él, és az úti célunk azonos, hiszen Balázs is lelkesen csatlakozott a dumbravéni akciónkhoz.

Délután fél ötkor érkeztünk meg Bákóba, ahol már vártak a többiek. Tremmel Ákos és Nagy Bence, akik az RMPSZ - Moldvai Csángómagyar Oktatási Programnál töltik ösztöndíjas idejüket, Tóth Tamara, aki az Árvácska Gyermekotthon (Vízaknai Református Egyházközség) ösztöndíjasa, és Varga Emese, aki a Medgyesi Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetséget segíti munkájával.

A csapat tehát teljes létszámban együtt volt, így taxiba ültünk, hogy legyűrjük az utolsó negyven kilométert, és elkezdhessük az első közös programunkat a helyiekkel: a táncházat. Végül fél nyolckor érkeztünk célba. Zsuzsa, Csaba és Tamás már vártak bennünket. A csomagokat a falhoz támasztottuk, és kezdetét vette a tánc. Nagyon nagy élmény volt látni, hogy apró gyermekek, tizenévesek, fiatalok és idősebbek egyaránt táncra perdülnek, amint megszólal a zene. Bence muzsikált, Balázs megmutatta nekünk az alaplépéseket, majd mindannyian csatlakoztunk a körhöz. Fél 12-ig tartott a mulatság, kitűnő hangulatban, kimelegedve, és kellemesen elfáradva indultunk a szállásadónkhoz. A késői időpont nem jelentett akadályt, pazar vacsorát követően végül hajnali egy óra körül feküdhettünk a frissen vetett ágyba.

Másnap délelőtt Zsuzsával és Csabával megnéztük a környék néhány nevezetességét. A magyar nyelvű fakereszteket Külsőrekecsinen, a forrófalvi fatemplomot, amely az 1400-as években épült, és Benedek Márton pap és orvos emlékházát Trunkon. A kirándulás alatt Zsuzsa elmesélte, hogy hamarosan kezdetét veszi a magyar iskola építése Dumbravénben, már megvan a telek, és az alapítvány is bejegyzés alatt van. Elegendő pénz gyűlt össze a munkálatok megkezdéséhez, és nagyon bízik benne, hogy a folytatásra is összegyűlik majd a szükséges összeg. (Február 18-án megkezdte munkáját a „Moldvai Értékekért és Közösségekért Alapítvány”)

Ebéd után Tamara foglalkozása következett a 2-3 osztályos gyermekekkel. Az ő beszámolójából idézek:

„Február 10-én a Dumbravéni Magyar Iskola kicsiny osztálytermét a 2-3. osztályos gyerekek mesékkel, varázslatokkal bélelték ki: törpökké, óriásokká, varázslókká váltak, boszorkánnyal küzdöttek meg, sőt, a bátorság, a tudás és az igazmondás próbáját is kiállták.

A készség- és képességfejlesztő játékokat a dumbravéni gyermekek érdeklődéssel, lelkesedéssel fogadták. A foglalkozás keretét népmesei próbatételek adták, melyek a gyerekek különböző kompetenciaterületeit érintették: az ügyességi, gyorsasági játékok mellett a figyelemkoncentráció, kreativitás, együttműködés is megjelent a játékokban. A gyerekek varázsütésszerűen ráéreztek a játékok lényegére, így abban nem csak résztvevőként, de vezetőként is kipróbálták magukat. Csodálatos volt látni, hogy ebben a városi zajoktól elzárt, távoli faluban a gyermekek mennyire nyitottak minden játékra, szeretetre.”

Tamara után Emese tartott foglalkozást a 4-5 osztályosoknak. Így írt erről:

„15-en voltak a csoportomba, minden gyermek nagyon aktív volt, élvezték a játékokat. Bár egymás között románul beszéltek, velem kooperatívak voltak. Medvét vadásztunk, számcsatáztunk (matematikai kompetenciákat fejlesztő játék), volt a Hogy a bab? - ami a logikát és a kiejtést fejleszti. Voltak csapatjátékok, énekeltünk is egyet, bár utána rögtön szóltak a kicsik hogy böjt van és inkább ne, ami érdekes volt. Itt is megmutatkozik milyen vallásos a régió. A hagyományok tisztelete a mindennapokban jelen van. Nagyon meghatározó élmény volt találkozni a közösséggel és látni a vidéket. Nyáron visszatérek oda.”

A lányok foglalkozásai után részt vettünk a misén, majd a legnagyobb, 6-8 osztályos gyermekek kíséretében visszasétáltunk az apró iskolába, hogy másfél óra bebarangoljunk a magyar, és székely mondavilág szövevényesen szép világát. Kinn sötétedett, és lehűlt a levegő, az apró teremben kis székeken körbe ültünk 15-en. A kályhában pattogott a tűz, és a csillogó szemű ifjúságot nézve arra gondoltam, lehet közöttünk sok száz kilométeres távolság a térkép szerint, a szívünk azért mindig egy ütemre dobban, és bárhol is találkozunk, megértjük egymást.

A kihelyezett honismereti foglalkozáson egy rövid bemutatkozás után „pletykásat” játszottunk, így aztán hamar sikerült átlátni, hogyan is születtek a legendák. Ezután megnéztük, meghallgattuk Arany János: Rege a csodaszarvasról című művét, és beszélgettünk a történelmi és a legendákból ismert honfoglaló őseink életéről, szokásairól. Ezután „titkos karmestert” játszottunk, majd a székely Legendárium került szóba, és megnéztük a Likaskő című zseniális mesét. A foglalkozást meseírással zártuk, a jelenlévők mind egymás után szőtték tovább egy-egy mondattal a történetet, és mire a kör végére értünk, igazán remek kis mesét alkottunk együtt.

A találkozó végén a gyermekek hazaballagtak, és mi is indulni készültünk. Tamás nagyon szépen megköszönte a bécsi magyar emberek odafordulását, és széles mosollyal beszélt arról, milyen sok tartalmas órát tudnak majd eltölteni a gyermekekkel, köszönhetően a sok ajándéknak. Mindannyian abban bízva mondtunk búcsút, hogy hamarosan újra látjuk egymást, majd Zsuzsa és Csaba elfuvarozott bennünket bákói szállásunkra. Másnap kora reggel nehéz csomagokkal, de könnyű szívvel indultunk útnak Budapest, majd Bécs felé.

Nagyon szépen köszönjük mindazok önzetlen támogatását, akik hozzásegítettek bennünket ehhez a találkozáshoz a dumbravéni magyar iskolásokkal, hálásan köszönjük a rengeteg ajándékot, és azt, hogy minden kérésünk nyitott fülekre és szívekre talált.

 

Szeretettel azoknak, akik bármilyen módon velünk tartottunk:

 

Régi magyar áldás

 

Áldott legyen a szív, mely hordozott,

és áldott legyen a kéz, mely felnevelt.

Legyen áldott eddigi utad,

és áldott legyen egész életed.

 

Legyen áldott Benned a Fény,

hogy másoknak is fénye lehess.

Legyen áldott a Nap sugara,

és melegítse fel szívedet.

 

Hogy lehess meleget osztó forrás,

a szeretetedre szomjazóknak,

és legyen áldott támasz karod,

a segítségedre szorulóknak.

 

Legyen áldott gyógyír szavad,

minden hozzád fordulónak.

Legyen áldást hozó kezed,

azoknak, kik érte nyúlnak.

 

Áldott legyen a mosolyod,

légy vigasz a szenvedőknek.

Légy te áldott találkozás,

minden téged keresőnek.

 

Legyen áldott immár

minden hibád, bűnöd vétked.

Hiszen aki megbocsátja,

végtelenül szeret téged.

 

Őrizzen hát ez az áldás,

fájdalomban, szenvedésben,

örömödben, bánatodban

bűnök közti kísértésben.

 

Őrizze meg tisztaságod,

Őrizze meg kedvességed,

Őrizzen meg Önmagadnak,

és a Téged szeretőknek.

 

A látogatásról videóösszeállítást is készítettem, mely az alábbi linken tekinthető meg:

https://www.youtube.com/watch?v=JRZWvgMp8oo

 

2016. január 12-én, kedden, 19 órától a „Silentium – A csendtől a szóig” – Pódiumest Wass Albert életművéből című eladást láthattuk az "Europa"- Club szervezésében Bécsben, a Collegium Hungaricumban. Az előadást a soproni Petőfi Színház mutatta be, a Magyar Kultúra napjának tiszteletére.

2016. január 12-én, kedden, 19 órától a „Silentium – A csendtől a szóig” – Pódiumest Wass Albert életművéből című eladást láthattuk az "Europa"- Club szervezésében Bécsben, a Collegium Hungaricumban. Az előadást a soproni Petőfi Színház mutatta be, a Magyar Kultúra napjának tiszteletére.

Mint az „Europa”- Club rendezvényein általában, ezen a keddi napon is nagy számú nézőközönség gyűlt össze a Collegium Hungaricum dísztermében, hogy megnézze a soproni Petőfi Színház előadását, így emlékezve meg közösen a közelgő Magyar Kultúra Napjáról.

A Magyar Kultúra Napját 1989 óta ünnepeljük, minden év január 22-én. 1823-ban, Csekén, ezen a napon tisztázta le Kölcsey Ferenc a Himnusz kéziratát. 1985-ben Fasang Árpád zongoraművész fejéből pattant ki az ötlet, hogy emlékezzünk meg e jeles napról minden évben, végül az első ilyen rendezvényre 1989 januárjában került sor.

Az előadás kezdetén Dr. Smuk András, az „Europa”- Club elnöke köszöntötte Pataki Andrást, a soproni Petőfi Színház igazgatóját valamint az egybegyűlteket, és elmondta, hogy nagyon örül, hogy ilyen gyümölcsöző kapcsolatot sikerült kialakítani Sopron várossal és a színházzal az elmúlt évek során, ahogy annak is, hogy velük együtt ilyen színvonalas műsorral indulhat a 2016-os esztendő.

A „Silentium - A csendtől a szóig“ című Wass Albert életművéből készült pódiumestet a 2010-ben elhunyt Bánffy György Kossuth-, Jászai-, Kazinczy és Magyar Örökség díjas kiváló és érdemes művész rendezte és 2008-ban, Svédországban mutatták be először. Most, több mint 100 előadást követően a bécsi magyar közönséghez is eljutott, és itt is zajos sikert aratott.

Wass Albert arisztokrata családba született 1908. január 8-án a Kolozs megyei Válaszúton. Tanulmányait a kolozsvári Református Kollégiumban kezdte. 1926-ban sikeres érettségi vizsgát tett. Ezt követően gazdasági tanulmányokat folytatott a Magyaróvári, majd a Debreceni Gazdasági Akadémián. Román hadkötelesként „nem váltja meg magát”, hogy magyar vidékre kerüljön, hanem Bukarestben tölti le katonai szolgálatát, ezután Németországban és a Sorbonne-on tanul, majd megszerzett, elismert tudása révén, 1944-ben az újra magyarrá vált kolozsvári egyetem díszdoktorává avatják.

Tanulmányai végeztével visszatért a családi birtokra, és gazdálkodni kezdett. Első verseskötete 1928-ban Világtemetés címmel jelent meg Kolozsvárott. Azonban sem ez, sem a következő – 1930-ban ugyancsak Kolozsvárott kiadott – Fenyő a hegytetőn című verseskötete nem keltett különösebb irodalmi szenzációt. Wass Albert szinte misztikus magasságokba emeli Erdélyt, és az erdélyi szellemiséget. Erdély számára nem csak földrajzi egység, hanem mindaz, ami igaz, jó és tisztességes.

Szülőföldjén 1945-ben halálos ítéletet hoznak ellene, amely haláláig érvényben marad. 1951-ben Amerikába emigrált, életműve jelentős része itt született meg. Legismertebb művei: Erdők könyve; Te és a világ: tanítások - útravalóul; A funtinelli boszorkányok; Elvásik a veres csillag; Kard és Kasza; Hagyaték; Igazságot Erdélynek!.

Wass Albert 1998 február 17-én öngyilkos lett. Magyarországon csak halála után fedezték fel őt, mint az erdélyi magyar irodalom nagyját. Ő a magyar irodalom egyik legellentmondásosabb alakja, a hivatalos irodalomtörténet mintha tudomást sem venne róla, miközben vannak, akik a legnagyobbak között emlegetik, és masszív, politikai felhangoktól sem mentes kultusz alakult ki körülötte mind Erdélyben, mind Magyarországon.

A „Silentium – A csendtől a szóig” pódiumest Wass Albert életművéből előadáson részleteket hallhattunk többek között az Adjátok vissza a hegyeimet!, A szentek zendülése, az Elvásik a vörös csillag, az Átoksori kísértetek, a Záróvers, a Ki a magyar?, a Nagypénteki sirató, A láthatatlan lobogó, a Miatyánk, a Te és a világ, a Hontalanság hitvallása, és az Üzenet haza című műveiből. Az előadás végén szűnni nem akaró vastaps jelezte, hogy Wass Albert szavai a művészek kiváló tolmácsolásában egészen a jelenlévők lelkéig értek, akik hol könnyezve, hol mosolyogva éltek az író világában ezen az estén.

Felemelő volt a Magyar Állam erdélyi magyar ösztöndíjasaként Bécsben látni ezt az előadását. Amikor kiléptem a Collegium Hungaricum ajtaján a fényes bécsi éjbe, arra gondoltam, hogy micsoda léleksimogató, különlegesen értékes ajándékot kaptam ma az „Europa”- Clubtól és a soproni Petőfi Színház művészeitől.  

Idén 27-dik éve ünnepeljük január 22-én a Magyar Kultúra Napját, mely napon 1823-ban Kölcsey Ferenc befejezte a Himnuszt. Ezen ünnep és megemlékezés alkalomból a bécsi Collegium Hungaricum egy kétnapos programmal készült 2016. január 21-én és 22-én.

 

Idén 27-dik éve ünnepeljük január 22-én a Magyar Kultúra Napját, mely napon 1823-ban Kölcsey Ferenc befejezte a Himnuszt. Ezen ünnep és megemlékezés alkalomból a bécsi Collegium Hungaricum egy kétnapos programmal készült 2016. január 21-én és 22-én.

Január 21-én, csütörtök délután a Collegium Hungaricum előadótermében került megnyitásra a kulturális programsorozat. Molnár Mária, a Collegium Hungaricum igazgatónőjének, valamint dr. Hajas Gábor követúr nyitóbeszéde és köszöntője után Lackfi János, József Attila- és Primissima díjas magyar költő, író „modern“ versei hangzottak el többek között a „Paradicsomleves betűtésztával”, illetve a „Részeg elefánt” című könyveiből, így a kora esti program főként a gyerekeknek szólt. A versek felváltva hangzottak el a Kaláka együttes dalaival, akik énekeltek többek között „Bőrönd Ödön”-ről és a „Cinege cipője”-ről is. A rendezvénysorozatnak már a nyitóelőadása is nagy sikert aratott, mivel a Collegium Hungaricum előadóterme teljesen megtelt az érdeklődőkkel.

Az est ezután 19-órától a bécsi Magyar Nagykövetségen folytatódott, ahol a műsor további részét Zsuffa Tünde moderálta. A nyitóbeszédet Lackfi János mondta, aki beszélt a kultúra fogalmáról, kötelékeiről és a művészetről is. Az esti program első fellépői Novák János és zenekara voltak, akik a magyar költészet legkiválóbb zenei közvetítőiként ismertek. Előadásukban Ady Endre, Radnóti Miklós, Kosztolányi Dezső, Szabó Lőrincz, József Attila és Kányádi Sándor megzenésített verseit adták elő magyarul, a dalok között pedig Mercedes Echerer színésznő németül olvasta fel a kiválóságokat. A csütörtök esti programot a Kaláka együttes műsora zárta, akik a közel ezer dalukból tíz megzenésített verssel készültek erre az estére, köztük Kosztolányi Dezső, Weöres Sándor, Szabó Lőrinc, József Attila és Kányádi Sándor verseket énekeltek, zárásul pedig azt a dalt énekelték el magyarul és németül is, amelyet 46 évvel ezelőtt az első koncertjükön adtak elő.

A csütörtöki programok zárásaként a nagykövetség egy állófogadásra invitálta a vendégeket, mely kiváló alkalom volt a további kapcsolatok építésére és az ismerkedésre is, ugyanakkor a vendégeknek alkalmuk volt Kaláka könyveket és CD-ket is vásárolni. 

„Lényeges, hogy a magyar kultúra integrálódjon az európai kultúrába, így a két napos programsorozaton a műsorok a magyar, de ugyanakkor az osztrák közönséget is megszólítják” - hangsúlyozta Molnár Mária, a Collegium Hungaricum igazgatója, aki elmondta, hogy ennek megfelelően a programokon prózai és zenés formában is elhangzanak a magyar költészet nagyjainak művei.

„Lényeges, hogy a magyar kultúra integrálódjon az európai kultúrába, így a két napos programsorozaton a műsorok a magyar, de ugyanakkor az osztrák közönséget is megszólítják” - hangsúlyozta Molnár Mária, a Collegium Hungaricum igazgatója, aki elmondta, hogy ennek megfelelően a programokon prózai és zenés formában is elhangzanak a magyar költészet nagyjainak művei.

Január 22-én, pénteken délután öt órától Szőcs Géza Kossuth- és József Attila díjas erdélyi magyar költő és kormánybiztos legújabb verseskötetének bemutatójára került sor szintén a Collegium Hungaricumban. Az eseményt Léner András színházrendező moderálta, a kötetből pedig Kiss Domonkos Márk színművész olvasott fel részleteket.

A programsorozat zárásaként este hét órától Novák János, aki évtizedekig dolgozott szoros munkakapcsolatban Cseh Tamással, közös dalaikat és számos Cseh Tamás szerzeményt adott elő zenekarával. Cseh Tamás 1943. január 22-én született, így a közös ünnepen rá is emlékeztek a jelenlévők. A rendezvényen jelen volt a Cseh Tamás Archívum Alapítvány képviseletében Márta István zeneszerző, kulturális főtanácsadó.

A rendezvények zárásaként Molnár Mária, a Collegium Hungaricum igazgatója köszönte meg mindenkinek, hogy együtt ünnepelték a Magyar Kultúra Napját a Collegium Hungaricummal és a Bécsi Magyar Nagykövetséggel.  

Eme kimagasló figurája a magyar irodalomnak Révkomáromban született 1825 februárjában. Pozsonyban, Pápán és Kecskeméten tanult. Miután megkapta jogi diplomáját, szerkesztőként dolgozott Pesten. Részt vett az 1848-as márciusi forradalom előkészítésében és később a szabadságharcban.

Eme kimagasló figurája a magyar irodalomnak Révkomáromban született 1825 februárjában. Pozsonyban, Pápán és Kecskeméten tanult. Miután megkapta jogi diplomáját, szerkesztőként dolgozott Pesten. Részt vett az 1848-as márciusi forradalom előkészítésében és később a szabadságharcban.

A katonai vereség után ő is, mint ahogy Arany János is, bujdosni kényszerült, de a fővárosba visszatérvén, folytatta korábban megkezdett irodalmi tevékenységét. Nagyszabású történelmi regényei tették az akkori évtizedek legnépszerűbb szerzőjévé. (Erdély aranykora, 1851, Török világ Magyarországon, 1851). Társadalmi regényeivel a reformkor harcait és mozgalmait mutatta be (Egy magyar nábob, 1853, Kárpáthy Zoltán, 1854)

1860-ban tagja lett a Kisfaludy Társaságnak, 1861-ben pedig a Magyar Tudományos Akadémiának. Legfontosabb munkái 1867, tehát a kiegyezés éve után íródtak. Két fő téma foglalkoztatta Jókait: a hősi múlt, pl. a forradalom és a szabadságharc valamint a magyar kapitalizmus megjelenése. (A kőszívű ember fiai, 1870, Fekete Gyémántok, 1870, Az aranyember, 1872, Névtelen vár, 1877, Rab Ráby, 1879).

Regénye, a »Szeretve mind a vérpadig« (1882), a Rákóczi-szabadságharcról és Ocskay László történetéről szól. Ezt a munkát tartják sokan a Jókai-életmű művészeti csúcsának.

A fenti művek közül számosból készült tévéfilm, pl. A kőszívű ember fiaiból, a Fekete Gyémántokból, Az aranyemberből, a Névtelen várból és a Kárpáthy Zoltánból is.

Makovecz Imre grafikáiból nyílt kiállítás Bécsben, a Collegium Hungaricumban 2016. január 28-án, az Ybl Miklós- és Kossuth-díjas építész halálának 5. évfordulóján.

 

Makovecz Imre grafikáiból nyílt kiállítás Bécsben, a Collegium Hungaricumban 2016. január 28-án, az Ybl Miklós- és Kossuth-díjas építész halálának 5. évfordulóján.

A kiállítás előtti ünnepélyes megnyitót dr. Hajas Gábor bécsi követ nyitotta meg, melyen egy nagyobb lélegzetvételű beszédet mondott Makovecz Imre barátja, dr. Molnár Jenő építész, a Gráci Egyetem nyugalmazott tájesztétika professzora is.

A megnyitó konferenciát a bécsi Collegium Hungaricum igazgatónőjének, Molnár Máriának szavai zárták, aki elmondta, hogy a kiállítás a világhírű magyar építész gondolkodása és gyökerei mellett alkotásának egész munkásságát átható filozófiai hátterét mutatja be. A Collegium Hungaricum UngArt galériájában mintegy hatvan grafika, az építész mintegy ötszáz épületterve látható, mely azt is mutatja, hogy mit gondol Makovecz Imre a természetről, a művészet jelenlétéről és a művészi hivatásról.

A grafikákon a természetből vett motívumokat, a növényvilág szerves formáit fedezhetjük fel, melyek közül többet Karl Blossfeldt, német fotográfus növényfotói ihlettek. Az építész másik fontos ihletője a magyar mitológia, melyet az épületek „arcai” és tetőformái tükröznek a legjobban.

A tervek után a Balaton-teremben az építész megvalósult épületeiből összeállított fotótárlat tette teljessé a kiállítást. „Makovecz Imre az organikus építészet egyik legjelentősebb magyarországi képviselőjeként az építészet és a természet egységét, harmonikus együttélését tartotta legfontosabb elvének.” Makovecz Imre a Magyar Művészeti Akadémia alapítója, örökös tiszteletbeli elnöke. Építészként fő műve az 1992-es sevillai világkiállítás magyar pavilonja.  

„Kezdettől azt az egy épületet szerettem volna megépíteni, amely az emberiség kezdete előtt már állt.” vallotta Makovecz Imre 2002-ben. 

Arany János a magyar irodalom egyik legkiemelkedőbb alakja. 1817-ben született Nagyszalontán. Elszegényedett jobbágysorba csúszott, egykor hajdú nemesi család 10. gyermekeként. 1833 novemberétől a debreceni kollégiumban tanult.

Arany János a magyar irodalom egyik legkiemelkedőbb alakja. 1817-ben született Nagyszalontán. Elszegényedett jobbágysorba csúszott, egykor hajdú nemesi család 10. gyermekeként. 1833 novemberétől a debreceni kollégiumban tanult.

1834-ben már tanárként Kisújszálláson tevékenykedett. Debreceni tanulmányainak befejezése után anyja halála miatt 1836 augusztusában visszatért szülőfalujába.

1840-ben jegyző lett Nagyszalontán és 1844-ben házasságot kötött Ercsey Juliannával. 1842 után elkezdett angolul tanulni, azzal a céllal, hogy jobban megismerje az angol drámairodalmat és Shakespeare munkáit. 1846-ban érte el első irodalmi sikerét. Ekkor írta »Az elveszett alkotmány« c. komikus eposzt.

A következő évben megkapta a Kisfaludy-társaság díját, főművéért, a »Toldi« c. eposzért. 1848 novemberében nemzetőrként szolgált Aradon, 1849 májusában pedig Szemere Bertalan belügyminiszter mellett dolgozott jegyzőként Debrecenben, miután a kormány az alföldi városba költözött.

A katonai vereség után bujdosnia kellett, azonban 1851 novemberétől már tanárként működött a nagykőrösi gimnáziumban. Még az 1850-es években alkotta humorral teli verses regényét, a »Bolond Istókot«.

1854-ben vetette papírra negyedik fő művét, amelynek a címe »Toldi estéje«. Később Pestre költözött és 1870-ben a Magyar Tudományos Akadémia főtitkárává nevezték ki.

1879-ben fejezte be a Toldi-trilógia harmadik részét, amely a következő címet viseli: »Toldi szerelme«. Még élete folyamán szeretett volna Arany János egy több műből álló nemzeti eposzt alkotni, de abból csak az első, »Buda halála«c. rész készült el még 1863-ban.

 

Legfontosabb versei:

Nemzetőr dal

Ősszel

Széchenyi emlékezete

Letészem a lantot

Szondi két apródja

A walesi bárdok

V. László

Zach Klára

Vörös rébék

Őszikék (versek a Kapcsos Könyből)

Visszatekintés

Epilógus  

A Bécsi Magyar Kultúregyesület Délibáb 2016-ban is folytatja a már 2015 őszén elindított nagy sikerű táncház sorozatát. A görögök és írek után ezúttal a bolgárokkal tartottak közös táncházat a Délibábosok 2016. január 29-én, Bécsben, a 10. kerületben.

 

A Bécsi Magyar Kultúregyesület Délibáb 2016-ban is folytatja a már 2015 őszén elindított nagy sikerű táncház sorozatát. A görögök és írek után ezúttal a bolgárokkal tartottak közös táncházat a Délibábosok 2016. január 29-én, Bécsben, a 10. kerületben.

Az érdeklődőket a már megszokott módon 17:30-tól várták a Jagdgasse-i próbatermükbe, ahol először a gyermek táncházba, melyet Piszker Ágnes vezetett, majd 19:00 órától pedig felnőtt táncházba lehetett csatlakozni. Elsőként a „Kitka” bolgár néptánccsoport tanított lépéseket Valja Drjanovska és Diana Stoeva vezetésével, majd a Délibáb Cseke Szilveszter és Végh-Blidlöv Anna vezetésével Magyarbődi, Rábaközi és Szatmári táncokat, Sipos Tibor pedig Moldvai táncokat tanított. A teltházas rendezvényen kiváló volt a hangulat, a vendégek szinte abba sem akarták hagyni a táncolást.

A Délibábosok évente megrendezésre kerülő Wiener Vielfalt rendezvénysorozatának nagy sikerére való tekintettel született meg ennek a táncház sorozatnak az alapötlete. A tervek szerint évente 5 alkalommal 5 különböző nemzet tanít majd táncokat a magyarokkal együtt, melyeken mindkét nemzet bemutatja saját táncát, zenéjét. A magyar népi táncok, zenék és kultúra ezzel is szélesebb körben kerül bemutatásra és megismertetésre. Ezek a táncházak többnyire élőzenések, a magyar zenékért és a jó hangulatért ez alkalommal a Magyarországról érkezett Tordas székhelyű Tüzifa citeraegyüttes volt a felelős Fazekasné Domak Anikó vezetésével.

Az idei év első Délibábos „bolgár-magyar” táncháza igen nagy sikerrel zárult, rengetegen eljöttek és nagyon jól szórakoztak. Ez a táncház is lehetőséget biztosított új kapcsolatok, barátságok kialakítására is magyar és nemzetközi körökben egyaránt.

A Délibábosok legközelebb február 26-án tartanak táncházat, ezúttal a Kárpátaljáról érkező Kokas banda zenél és Kokas család tanít majd táncokat.   

A Ferencvárosi Önkormányzat által kiírt „József Attila MindenkiNET 2.” online videó pályázaton különdíjat nyert az Ausztriai Magyar Pedagógusok Egyesületének rövidfilmje, amely József Attila: A hetedik című versét dolgozta fel. A forgatókönyvet Nagy Barnabás és Miklós Tünde írta, a film főszereplője, aki a verset is elszavalta: Nagy Domokos, a filmet Miklós Tünde, a Petőfi Sándor Program bécsi ösztöndíjasa készítette.

 

A Ferencvárosi Önkormányzat által kiírt „József Attila MindenkiNET 2.” online videó pályázaton különdíjat nyert az Ausztriai Magyar Pedagógusok Egyesületének rövidfilmje, amely József Attila: A hetedik című versét dolgozta fel. A forgatókönyvet Nagy Barnabás és Miklós Tünde írta, a film főszereplője, aki a verset is elszavalta: Nagy Domokos, a filmet Miklós Tünde, a Petőfi Sándor Program bécsi ösztöndíjasa készítette.

József Attila büszke volt arra, hogy Ferencváros szülöttje. A ferencvárosi emberek ma is mindent megtesznek azért, hogy a rendkívüli költő élete és művei folyamatosan, mindig megújuló formában kerüljenek elénk, megőrizve ezzel a költőóriás halhatatlan szellemiségét. Így van ezzel az AMAPED elnöke, Mentsik Szilvia is, aki szintén Budapest e részén látta meg a napvilágot. Szilvia édesapja orvos volt, aki éppen műtött, mikor bomba találta el a ferencvárosi templomot, és a torony egy része a műtőre roskadt…

Így aztán több okból is szívügyünk volt a Ferencváros Önkormányzat „József Attila MindenkiNET” online videó pályázata, amely első ízben 2015 áprilisában, a költő születésének 110. évfordulóján került meghirdetésre. A pályázatra akkor 54 videó érkezett be. A kezdeményezés népszerűségét mutatja, hogy a határidő után is folyamatosan érkeztek a feltöltések, a jozsefattilamindenkinet.hu honlapon a két hét alatt több mint 11000 látogató fordult meg. A beérkezett színvonalas pályaművek sikeréből kiindulva az Önkormányzat úgy döntött, hogy 2015-ben még egyszer megnyitja a pályázati felületet, a költő halálának évfordulója alkalmából, így találtam rá a pályázati kiírásra, néhány nappal a határidő lejárta előtt.

Nagy Barnabás, az AMAPED tanárának forgatókönyv ötlete alapján több helyszínen készültek a felvételek Nagy Domokos főszereplésével. A sok-sok munkával, és nagy odafigyeléssel készült kisfilm végre elnyerte végleges formáját, és még éppen időben érkezett meg az online pályázati felületre. A költő halálának évfordulója (december 3) alkalmából meghirdetett videó pályázatra 53 alkotás érkezett, ezek megtekinthetők a www.jozsefattilamindenkinet.hu oldalon. Az AMAPED rövidfilmje 48. sorszámmal szerepel a pályázók között.

A határidő végéig (2015. december 7. éjfél) 231 szavazatot kapott a filmünk, ezúton is köszönjük szépen mindenkinek a voksot. Január végén értesültem arról, hogy a kisfilmünk különdíjas lett. Az oklevél mellett egy különleges kiadású József Attila verses kötetet és egy exkluzív Ferencvárost bemutató könyvet, valamint bögréket, tollakat és CD tartalmazott az ajándékcsomagunk.

Nagyon örülünk az elért eredménynek, és izgatottan várjuk a következő József Attila MindenkiNET pályázatot!

A következő sorokban megpróbálunk a Kedves Olvasók számára egy rövid leírást illetve listát adni arról, hogy a magyar irodalom egyes alakjai mekkora szókinccsel dolgoztak, és hogy ezzel kapcsolatban miféle adatokra bukkanhatunk a világhálón.

A következő sorokban megpróbálunk a Kedves Olvasók számára egy rövid leírást illetve listát adni arról, hogy a magyar irodalom egyes alakjai mekkora szókinccsel dolgoztak, és hogy ezzel kapcsolatban miféle adatokra bukkanhatunk a világhálón.

Bizonyára sokan hallottak már arról, hogy mind a nyelvészek, mind a magyartanárok Jókai Mórt tekintik a legnagyobb szókincsű magyar írónak. »Az aranyember« szerzőjének műveiben található egyedi (!) szavak és kifejezések száma kb. 45 - 50 ezer, ami megközelíti a magyar nyelv teljes szóanyagát ( ez utóbbit 60 - 100 000 ezerre becsülik).

Összehasonlításképpen: egy nagyszótár illetve mai modern (!)egynyelvű értelmező szótár teljes terjedelme 120 - 130 000 szó körül van, egy képzettebb ember (egyévi) szókincse 25 -30 000 körülire tehető). Itt jegyezzük meg, hogy a költők közül Arany Jánost illeti meg a fenti cím, hiszen Arany nem kevesebb, mint 59 697 (!) külön szót vetett papírra,( ebbe az adatba a ragozott alakok is benne foglaltatnak). Utána Vörösmarty Mihály következik a sorban 43 938 szóval. Az adatok tanúsága szerint Petőfi Sándor nagyjából Arany Jánoshoz hasonló szóarányokkal dolgozott. A rendelkezésre álló statisztika alapján József Attilát is megilleti egy kategóriagyőzelem a költők közül: az összes leírt szavához képest arányaiban ő használta a legtöbb egyedi szót (31,26 %), és ez valószínűleg összefüggésben állhat azzal, hogy az irodalomhoz értők géniusznak nevezik. Ez utóbbi kategóriában Ady Endre lett a "második helyezett" (24,28 %). Az is említésre méltó, hogy a magyar irodalom nagyjainak bizonyos értelemben könnyű dolga volt, hiszen a magyar nyelvnek rendkívül gazdag a szóanyaga.

A fenti számmal egyébként Nagyszalonta híres szülötte túlszárnyalja más magyar költők szókincsét (bár hozzátesszük, hogy Kosztolányi Dezső és Tóth Árpád illetve megannyi huszadik századi költőnk nem szerepelt az általunk használt felmérésben, ezenkívül Mikszáth Kálmán ill. Móricz Zsigmond valamint Karinthy Frigyes prózáinak a szókincséről sem sikerült eddig e sorok szerzőjének megbízható adatokra bukkannia).

Persze mindez semmiféleképpen (!) nem jelent különbséget irodalmi érték tekintetében, hiszen mint tudjuk kevés szóval is lehet sokat mondani, ezenkívül figyelmbe kell venni azt a tényt is, hogy számos költőnk pl. Petőfi Sándor, Ady Endre, Juhász Gyula és József Attila, ezenkívül íróink közül is jónéhányan sajnos jóval fiatalabban hunytak el, ebből következően kevesebbet is tudtak alkotni. Másrészt köztudott, hogy a statisztikákkal érdemes vigyázni, mert egy tényt több oldalról is meg lehet világítani rajtuk keresztül.

Továbbá meg kell említeni a három műnem (epika - líra- dráma) valamint a műfajok szerepét: más a feladata egy regénynek és más egy versnek, hiszen egy hosszabb versben vagy egy eposzban kevesebb szó van, ám olykor többet tud mondani, mint bármely üres ponyvairodalmi szócséplés. Mivel manapság a regény műfaja virágzik ( mennyiség tekintetében egészen bizonyosan), nyugodt szívvel ajánljuk Jókai Mór munkáit mindazoknak, aki magyar tudásukat bővíteni szeretnék. Bízvást állíthatjuk, hogy nem fognak csalódni.

Igaz, Jókai műveiben találhatók archaikusabb kifejezések is, amelyek a mai olvasók számára kevésbé érthetők, de mindezzel együtt érdemes idézni a Jókai-szótár egyik írójának, Balázs Géza nyelvésznek a szavait: „Nagyon nagy élmény volt felnőtt fejjel olvasni a regényeit, elképesztő nyelvi gazdagság, szépség van bennük, és meglepően sok humor is, amit ekkor már jobban értékel az ember, mint diákként.“

Természetesen az irodalom szerelmesei nagy haszonnal forgathatják Arany János eposzait, elbeszélő költeményeit és balladáit is, hiszen azok gazdagsága úgyszintén egyedülálló, mint ahogy a többi kiemelkedő magyar irodalmi alak alkotása is az.

Arany János

Jókai Mór

 

Beke József: Balassi Bálint szép szavainak szótára

http://www.holmi.org/2005/06/balassi-balint-szep-szavainak-szotara

Legenda bizonyítva: megszámoltuk Arany szavait

http://www.origo.hu/techbazis/20150329-legenda-bizonyitva-raengedtuk-a-szupertechnologiat-a-verses-kotetekre.html

Interjú Nádasdy Ádám, nyelvésszel (2003)

http://www.origo.hu/vendegszoba/20031126amagyar.html?pIdx=3

Jásper Ferenc: Élő szókincse ötvenezer szó (interjú Balázs Géza nyelvésszel), 2009

https://www.metropol.hu/cikk/345666-elo-szokincse-otvenezer-szo

2016. január 29-én, pénteken a Collegium Hungaricum nagytermében a Pozsonyt bemutató műsort, a Szövetség a Közös Célokért munkatársai által összeállított programot tekinthettek meg a bécsi magyarok, amelyben Pozsonyhoz köthető személyiségek szerepeltek.

 

2016. január 29-én, pénteken a Collegium Hungaricum nagytermében a Pozsonyt bemutató műsort, a Szövetség a Közös Célokért munkatársai által összeállított programot tekinthettek meg a bécsi magyarok, amelyben Pozsonyhoz köthető személyiségek szerepeltek.

A szép számban megjelent vendégeket, valamint a műsorban fellépő művészeket, előadókat Smuk András, az „Európa"-Club, bécsi magyar kultúregyesület elnöke köszöntötte, aki beszédében kiemelte Duray Miklós bebörtönzését a nyolcvanas években, mely nagy megrázkódtatással érintette a bécsi magyarokat, akik azóta is nagy tisztelettel tekintenek rá a felvidéki magyarság iránti elkötelezettsége láttán.

Ezután Duray Miklós, a Szövetség a Közös Célokért elnöke vette át a szót a színpadon. Beszédében érzékeltette a reformkori Pozsonyban megtartott országgyűlések hangulatát, majd az akkori presburgerek és a magyarok, valamint a szlovák nemzetiségű lakosság békés egymás mellett élésére mutatott rá, ami az akkori magyar fővárost Pozsonyt jellemezte.

Ebbe a hangulatba kapcsolódott be két pozsonyi fiatal zenész, Varga Anita énekes és Nemes Ádám gitáros bordalokat adva elő, Vörösmarty Mihály és Petőfi Sándor versének megzenésített változatával. Őket Reiter István kassai születésű, Pozsonyban élő hegedűművész Bartók Béla az "Ideális arckép" c. művét saját feldolgozásban mutatta be a bécsi közönségnek.
Boráros Imre Kossuth díjas színművész, Magyar Aliz, Tóth László és Horváth Sándor versek elődásával nagy sikert aratott.
Nagy érdeklődésnek örvendett Brogyányi Mihály képekkel illusztrált, virtuális történelmi városnéző körbevezetése is. Pozsonyi fiatalságáról mesélt Dráfi Mátyás Érdemes Művész, Jászai Mari-díjas színművész, az Ifjú Szívekben, az egyetemistákat tömörítő pozsonyi magyar együttesben eltöltött felejthetetlen éveiről. Tőzsér Árpád és Ratkó József verseit Kulcsár Tibor szavalta el, majd az Adj, Uram Isten című dallal hódította meg az amúgy is lelkes közönséget.

A fordulatos és színes műsor zárásaként Duray Miklós a pozsonyi kifli és a Hubert pezsgő történetét mesélte el, és ezt felvezetésül szánta meghívva a közönséget egy kis beszélgetéssel egybekötött kóstolóra.

Petőfi Sándor egyik Pozsonyban írt versét, A távolból címűt Varga Anita énekelte el zárásul.

A bécsi Collegium Hungaricum igazgatója, dr. Molnár Mária és igazgatóhelyettese, dr. Bertényi Iván is megtisztelte jelenlétével az előadást. Pozsonypüspöki küldöttségét Jégh Izabella és Nagy Elza vezette. Smuk András elnök, az est házigazdája kiemelte, hogy az „Európa"-Club tagjainak szoros kapcsolata alakult ki a pozsonyi csemadokosokkal, mely egymás kölcsönös, szinte testvéri segítésében nyilvánul meg.

Az est méltó zárásaként, a rendezők szándékai szerint, a mintegy kétórás műsor után baráti beszélgetés bontakozott ki, a bécsi magyarok és a Pozsonyból jött vendégek között, akik pozsonyi kiflivel és Hubert pezsgővel vendégelték meg az előadásra érkező vendégeket. Úgy váltak el, hogy „legközelebb Bécset kell bemutatni Pozsonyban”

A domonkos rendi Julianus a magyar középkor legjelentősebb utazója és felfedezője. Neve összekapcsolódik a honfoglalás előtt keleten maradt magyarok keresésével és megtalálásával.

A domonkos rendi Julianus a magyar középkor legjelentősebb utazója és felfedezője. Neve összekapcsolódik a honfoglalás előtt keleten maradt magyarok keresésével és megtalálásával.

IV. Béla megbízásából 1235 tavaszán kelt útra 4 társával együtt, költségeiket béla király fedezte. Szárazföldön a csoport Bulgárián keresztül Konstantinápolyba utazott, ahol hajóra szálltak, majd a Fekete-Tengeren áthajózva, 33 nap után partot értek a mai Tamany városánál (az egykori Matrikánál).

A Kuban folyó torkolatától elindulva Julianusék 13 nap alatt áthaladtak az ottani füves pusztaságon a Tyerek folyóig, ahol az iráni nyelvű alánok földjére és Bunda városba jutottak el. Ám akkor két testvér visszafordult Magyarországra.

Julianus és társa, Gerhardus további 37 napi vándorlás után a muzulmán Mordvinok földjére jutott, akiknek a nyelve finn-ugor volt. Ekkor meghalt Gerhardus (halálának okát nem ismerjük), de Julianus, egy imám és feleségének szolgájaként, elérte Nagy-Bulgáriát, amely a Volga és a Kamaz folyók összefolyásától délre feküdt. Ott találkozott egy magyar asszonnyal, akinek a nyelvét értette, és aki felvilágosítást adott neki az útról.

1236 késő tavaszán bukkant rá a keleti magyarokra, akikkel megértették egymást. Julianus barát azt is megtudta tőlük, hogy a mongolok egy nyugati hadjáratra készülnek. A keleti magyarok marasztalták a felfedezőt (Julianus hozzávetőlegesen egy hónapot tartózkodott náluk), de fontosnak tartotta, hogy a Magyar Királyságban a keleten maradt magyarokról hírt adjon.

1236 júniusában a vendéglátói által javasolt rövidebb úton tért haza: lóháton a mordvinok földjén, a Vlagyimir-Szuzdál-féle orosz fejedelemségen és Lengyelországon keresztül.

1236 december 27-én érte el a magyar határt Szepes megyénél. Magyarországról egy bizonyos Riccardus nevű barát tájékoztatta a Szentszéket az utazásról. Ezután maga Julianus ment Rómába, hogy IX. Gergely pápát (uralk. 1227 - 1241) személyesen tájékoztassa. Az 1237-es év elején 4 domonkos rendi szerzetes kelt útra, hogy eljusson a keleti magyarok hazájába, a Magna Hungariaba. Kettő közülük eljutott Rjazanba, a másik kettő ismeretlen körülmények között eltűnt.

Időközben a Rómából visszatért Julianus is újfent útnak eredt Magna Hungaria irányába három társával, de csak Szuzdálig tudtak eljutni, ahol is látták a tatárok rombolását és megtudták, hogy Batu Kán Magna Hungariat is epusztította illetve hogy egy Magyarország elleni támadásra készül.

Rjazanban találkoztak a két másik, korábban útrakelt szerzetessel, és együtt tértek haza. Julianus később írt egy jelentést az 1237-38-as útjáról, amely levél formájában maradt ránk. Ebben beszámol a tatárok hatalmáról, szokásaikról, harci módszereikről és terveikről valamint egy IV. Bélának címzett Batu Kán által írt levélről. A levelet egyébként Julianus maga adta át a királynak, amely tulajdonképpen egy ultimátum volt. Mint ismeretes, a mongolok négy évvel később megtámadták Magyarországot.

(A Julianus utazásokról szóló jelentések tartalma hozzáférhetők a nagyközönség számára. Figyelemre méltó adatokat tartalmaznak a magyar nép, a korabeli Kelet-Európa és az akkori korszakot illetően. Mindkét jelentést a jezsuita Cseles Márton fedezte fel a vatikáni archívumban 1695-ben.)

Julianus halálának az időpontját nem ismerjük. Életét Kodolányi János regényben dolgozta fel. 1939-es bronzszobra a Hilton Hotel mellett található Budapesten. 

 

Források / Quellen:

Szabolcs Ottó – Závodszky Gyula :

Ki kicsoda a történelemben, Budapest, 1996, Laude Kiadó

Magyar Katolikus Lexikon Online

Katona Tamás (szerk.): A tatárjárás emlékezete. Magyar Helikon, 1981, 95-101.o

Tarján M. Tamás: 1236. december 27. | Julianus barát hazatér első utazásáról

2016. február 4-én, csütörtök délután tartotta évi rendes, vezetőség választó közgyűlését a bécsi –magyar „Europa”-Club kultúregyesület. Az éves program és pénzügyi beszámoló mellett köszönetet mondtak mindenkinek, aki az egyesület működését valamilyen formában segíti, támogatja, valamint alkalma volt a Magyra Diákegyesületet, annak munkáját és tervezett programjait is Paluska Zsuzsának, az MDE elnökének bemutatni a közgyűlés előtt.

A közgyűlés után 19:00 órától került sor a „Szicília magyar emlékei“ című vetítéssel illusztrált, élménybeszámoló előadásra.

 

2016. február 4-én, csütörtök délután tartotta évi rendes, vezetőség választó közgyűlését a bécsi –magyar „Europa”-Club kultúregyesület. Az éves program és pénzügyi beszámoló mellett köszönetet mondtak mindenkinek, aki az egyesület működését valamilyen formában segíti, támogatja, valamint alkalma volt a Magyra Diákegyesületet, annak munkáját és tervezett programjait is Paluska Zsuzsának, az MDE elnökének bemutatni a közgyűlés előtt.

A közgyűlés után 19:00 órától került sor a „Szicília magyar emlékei“ című vetítéssel illusztrált, élménybeszámoló előadásra.

„… A hatodik napon az Atya, hogy művét bevégezé, örömében, mert ily szépet alkotott, a földet két kezébe vette s rá csókot nyomott. Ott, ott, hol ajka illeté, ott van Szicília. „ Renzino Barbera

Dr. Csorba László történész, a Nemzeti Múzeum főigazgatója, „Kultúrtörténeti kirándulás Szicília földjén” címmel, mint szakmai vezető, magyar emlékek nyomában 2015. őszén vezette a bécsi érdeklődő csoportot. Az egyesület két évvel előtte már eltervezte, hogy meglátogatja a szicíliai magyar emlékhelyeket, hogy élményekkel dús kirándulással mélyítsék ismereteiket Szicíliában. Az lelkes bécsi magyar csapat elsősorban Tüköry Lajos emlékeivel találkozott, de alkalmuk volt a Nápolyban és Rómában Türr Istvánnak, Velencében Winkler Lajosnak, Pistoiában Dunyov Istvánnak, Milánóban Frigyesy Gusztávnak, Genovában a Kossuth vezette Magyar Nemzeti Igazgatóságnak emelt márvány-és bronztáblákat is megtekinteni, melyeket a hálás utódok készíttettek emlékükre.

A közgyűlés és az előadás között és a szünetben büfé várta a vendégeket, mely újabb közösségi teret alkotott az esten.

Az Europa Club következő programterve, hogy május 27-29-ig kulturális kirándulást szervez a Felvidéki Erdőhátra, Ligetfalu, Dévény, Sasvár, Brünn, Mírov útvonalon bejárva azt. 

 

Január 23-án, szombaton délután négy órakor kezdődött a 72. számú Széchenyi István Cserkészcsapat és a Bécsi Magyar Katolikus Egyházközség közös, hagyományos farsangi jótékonysági bálja Bécsben, az Am Tábor Plébánia dísztermében.

 

Január 23-án, szombaton délután négy órakor kezdődött a 72. számú Széchenyi István Cserkészcsapat és a Bécsi Magyar Katolikus Egyházközség közös, hagyományos farsangi jótékonysági bálja Bécsben, az Am Tábor Plébánia dísztermében.

A 72-es számú Széchenyi István cserkészcsapat és a Bécsi Magyar Katolikus Egyházközség tagjai már hosszú évek óta közösen szervezik meg ezt a bált, amely kiváló szórakozási lehetőséget kínál kicsiknek és nagyoknak, ifjaknak és örökifjaknak egyaránt. Idén több mint háromszázan mulattak együtt e jeles esemény alkalmából.

Az idei bál mottója a „magyar népmesék“ volt, aki ennek megfelelő jelmezben érkezett, joggal reménykedhetett a jelmezverseny egyik díjában. Én például végre személyesen is találkozhattam az egyik kedvenc mesehősömmel, a csillagszemű juhásszal.

Négy órától a gyermekek farsangi játékokat játszhattak, majd rophatták a ritmusos táncokat a táncházban. Repültek a szoknyák és a szépen fonott coffok a levegőben, és egészséges pír jelent meg a mosolygós gyermekarcokon.

Hét órakor kezdetét vette a farsangi jótékonysági bál, amelyet a Napraforgócskák valamint a Napraforgók felnőtt tánccsoportja és a kárpátaljai Popovics gyerekek műsora nyitott meg. Az idei tombola teljes bevételét a Kárpátaljai Magyar Cserkészszövetségnek ajánlották fel a szervezők. Az összeget Popovics Pál, a Kárpátaljai Magyar Cserkészszövetség elnöke személyesen vette át.Az idei tombola teljes bevételét a Kárpátaljai Magyar Cserkészszövetségnek ajánlották fel a szervezők. Az összeget Popovics Pál, a Kárpátaljai Magyar Cserkészszövetség elnöke személyesen vette át.

A hajnali kettőig töretlen fergeteges hangulathoz nagymértékben hozzájárult a zene, amelyet Vörös Zoltán biztosított. A magyar muzsika mellett mesés finomságokkal is készültek a szervezők. A báli terülj-terülj asztalkán ott illatozott többek között az ínycsiklandó töltött káposzta, az eredeti magyar lángos, és az édességek kedvelőinek a farsangi szalagos fánk.

„Volt ottan lé meg lé, hogy még a kutyák is térdig jártak a levesben. De boldog ember volt, aki egy kanállal kapott. A Dunát bekötötték egy nagy zsákba. Sárgarépából sarkantyút csináltak egy fiú csizmájára. Amint forgolódtak a nagy vigasságban, a gyerek sarkantyúja beleakadt a zsákba, így a zsák kirepedt, a Duna pedig folyásnak eredt. Itt a vége, tedd a jégre, majd elcsúszik valamerre!” (részlet az Égigérő fa című magyar népmeséből).

Így volt, ahogyan írtam. Aki nem hiszi, jövőre járjon utána!  

A Kedves Olvasók számára érdekességként említjük meg azt a tényt, hogy alkotott már olyan külföldi, nevezetesen osztrák (!) szerző az elmúlt évszázadok folyamán, aki Magyarországról írt eposzt. Ez a költő Julius von der Traun (1818 - 1885), aki »Salomon, Magyarország királya« címmel írt egy hőskölteményt hazánkról. Az alábbiakban ezen eposz első hat strófájának a fordítása olvasható kedvcsinálóként. A mű a books.google.com-ról ingyen és bérmentve letölthető.

A Kedves Olvasók számára érdekességként említjük meg azt a tényt, hogy alkotott már olyan külföldi, nevezetesen osztrák (!) szerző az elmúlt évszázadok folyamán, aki Magyarországról írt eposzt. Ez a költő Julius von der Traun (1818 - 1885), aki »Salomon, Magyarország királya« címmel írt egy hőskölteményt hazánkról. Az alábbiakban ezen eposz első hat strófájának a fordítása olvasható kedvcsinálóként. A mű a books.google.com-ról ingyen és bérmentve letölthető.

Salamon, Magyarország királya

 

I.

 

Magyarhon Salamon királya,

Szekszárd tölgyesében vadászik.

S így szól hozzá a gróf, Vid, kit

Isten s ember utálata vesz körül:

 

„Vitéz a te unokafívéred Géza,

Nemes, bölcs s hatalmas;

Trónod támasza ő,

Ám te, te vagy a király!

 

Hol ő rendelkezik, ott virágoznak

A mezők, biztos erdők békét

Pusmognak, nevét mindenki áldja,

Ám te, te vagy a király!

 

Hűséget fogadott ő néked,

És hűséget ígértél te néki,

Arany az ő szava - megtartja azt,

Ám te, te vagy a király!

 

Testvérét Morvaországba

küldte ő lovagi segítségért,

mert tudja, lelked remegvén

vére után sóvárog,

 

Reszketvén a hírnév tündöklő

Fényétől, melyet csak érted szerzett.

Makulátlan az ő lelkiismerete -

Ám te, te vagy a király!

2016. február 10-én, szerdán este került immár 3. alkalommal megrendezésre a Duna Gála Bécsben az Eschenbach Palotában. A színvonalas és igen nagysikerű estét a Club Pannonia és a Nemzetközi Duna Filharmónia közösen szervezte. A már hagyománnyá vált rendezvényre egyre nagyobb az érdeklődés, melyet az is tanúsít, hogy az idei gálára szinte pár nap alatt az összes jegy elkelt.

 

2016. február 10-én, szerdán este került immár 3. alkalommal megrendezésre a Duna Gála Bécsben az Eschenbach Palotában. A színvonalas és igen nagysikerű estét a Club Pannonia és a Nemzetközi Duna Filharmónia közösen szervezte. A már hagyománnyá vált rendezvényre egyre nagyobb az érdeklődés, melyet az is tanúsít, hogy az idei gálára szinte pár nap alatt az összes jegy elkelt.

A több, mint 200 fős közönséget Radda Marika, a Club Pannonia elnök asszonya, és dr. Perényi János bécsi magyar nagykövet köszöntötte. Beszédet mondott még Stephan Blahut az Ausztriai Ipari Szövetség főtitkára, valamint Dr. Pintér Gábor prelátus, az Apostoli Nunciatúra első tanácsosa Ausztriában, az est további részét pedig Dr. Michael Macek, kulturális menedzser moderálta.

A főszervező, Club Pannonia már évek óta kiemelt fontosságúnak tartja a szomszédos Duna menti országok közötti mind gazdasági, mind kulturális kapcsolatok ápolását, ugyanakkor a határon átnyúló együttműködések fenntartását, támogatását is. Ezen koncepciót követve került kialakításra az esti műsor is, melyen nem csak Magyarországról, hanem Ausztriából és Szlovákiából is érkeztek művészek. A Jávorkai testvérpár – Sándor és Ádám – hegedű és cselló művei mellett Lívia Àghová szoprán énekesnő, valamint Clara Biermasz és Veronika Trisko zongoristák is felléptek. A gálára a zenei műsort részben Katona Ágnes állította össze.

Az est folyamán a zene mellett az irodalom is helyet kapott. Mercedes Echerer színésznő Ina Roberts irodalmi naplójából olvasott fel részleteket. A művésznő érzelemdús és egyben szórakoztató előadása az egykori Duna-Monarchia képét vetítette a vendégek elé. A rendezvényen idén is több Bécsben és környékén működő magyar szervezet képviseltette magát.

A gálaműsort vastaps zárta, Dr. Perényi János nagykövet és Radda Marika virágcsokrokat adtak át a művésznőknek, a Jávorkai-fivéreknek és a moderátornak pedig Juhász István borokkal köszönték meg az esti szereplésüket.

Végezetül – a szendvicses büfé megnyitása előtt - Radda István tolmácsolta az est borszponzor bemutatkozását. Juhász István, az ismert HILLTOP-borászat képviselője röviden bemutatta „tüzes” boraikat, majd kóstolóra hívta a vendégeket, melyekből vásárolni is volt lehetőség.  

Ha valaki esetleg még nem olvasta Mikszáth Kálmán Új Zrínyiász című művét, annak nyugodt szívvel ajánljuk, mint a magyar széppróza egyik legszórakoztatóbb és legkülönösebb (szatirikus) regényét. Nézzük a mű tartalmát, persze csak körvonalakban, hiszen semmiképpen nem szeretnénk úgymond lelőni a regény poénját:

Ha valaki esetleg még nem olvasta Mikszáth Kálmán Új Zrínyiász című művét, annak nyugodt szívvel ajánljuk, mint a magyar széppróza egyik legszórakoztatóbb és legkülönösebb (szatirikus) regényét. Nézzük a mű tartalmát, persze csak körvonalakban, hiszen semmiképpen nem szeretnénk úgymond lelőni a regény poénját:

Zrínyi Miklós, az 1566-ban elesett szigetvári hős várvédő, társaival együtt föltámad, és a 19. század végének Magyarországán találja magát. Feltámadásuk hírét először kétkedés követi, ezzel együtt a hazafias lelkesedés is alábbhagy, később az újságok hasábjain történelmi hőstetteiket is kétségbe vonják.

A műben mulatságos jelenetek sora található, például a föltámadottak Dombóváron megnézik Jókai Mór „Szigetvári vértanúk” című drámájának előadását. A régi eszményekkel bíró Zrínyiék beilleszkedési kísérlete folyamatosan konfliktusokkal jár, a szigetvári hős még a szerelemben is középkori magatartásmintát követ.

Később Zrínyit megteszik bankigazgatónak, ám a közgyűlésen szembekerül a bank részvényeseivel, mireföl ő szétvereti őket katonáival. Botrány kerekedik, Zrínyiéket lefogják. A történet gördül tovább, ám azt már a Kedves Olvasónak kell majd kiderítenie az eredeti műből, hogyan, miként történik mindez.   

Hatalmas siker volt a 2016. február 12-én, pénteken este tartott Napraforgók Bécsi Magyar Néptáncegyüttes által szervezett Cimbaliband koncert és táncház a bécsi Collegium Hungaricumban.

 

Hatalmas siker volt a 2016. február 12-én, pénteken este tartott Napraforgók Bécsi Magyar Néptáncegyüttes által szervezett Cimbaliband koncert és táncház a bécsi Collegium Hungaricumban.

Az est gyermek táncházzal kezdődött, melyhez a Cimbaliband biztosította a zenét. A Collegium Hungaricum nagyterme már ekkor teljesen megtelt, közel százan jöttek el táncolni gyerekek, családok egyaránt. A kicsik táncházát a cimbalom dallamaira épülő másfél órás Cimbaliband koncert követett. A Cimbaliband egy igazi “multikulti” zenekar, melynek frontembere és alapítója Unger Balázs, aki barátaival alapította meg a Cimbalibandet. Az együttes kapcsolata a Napraforgókkal és a Collegium Hungaricummal több éves gyökerekre tekint vissza, hiszen Unger Balázs 15 éve is rendszeres vendége volt a bécsi népzenei életnek, a Galga zenekar tagjaként több táncházban is zenéltek többek között a bécsi Collegium Hungaricumban is.

Az együttes produkciói, melynek zenéjében a modern kelet európai életérzés keveredik a népzenével, zenéjük forrásai pedig többek között a magyar népzenéből, klasszikus zenéből, jazz, balkáni népzenéből származnak, hatalmas sikert arattak, az egyre növekvő létszámú közönség pedig rendkívül jól érezte magát, sokszor állva énekeltek és táncoltak. A koncert végére már teljes teltháznak örvendhetett a rendezvény. A koncertre a Felső-Ausztriai Magyar Kultúregyesület tagjai közül, illetve Linzből is érkeztek vendégek a Napraforgókhoz.

Egy rövidebb szünet után, mely alatt természetesen lehetőség volt dedikált Cimbaliband CD-ket vásárolni, kezdetét vette a felnőtt táncház, ahol Maráz István a Soproni Táncegyüttes táncpedagógusa Orbán-Németh Zsuzsával – a Napraforgók művészeti vezetőjével - oktatta a lépéseket. A Collegium Hungaricum nagyterme teljesen megtelt a táncházra érkezett felnőttekkel. Körülbelül száz ember ropta egészen éjfélig a táncot, melyekhez a Cimbaliband fáradhatatlanul húzta a talpalávalót.

A táncház és a koncert szüneteiben a Napraforgók által biztosított büfé szendvicsei és italai mellett pedig alkalom volt az ismerkedésre és a kapcsolatépítésekre is. A szervezésért köszönet a Napraforgóknak, és külön köszönet Kalmár Eszternek, a Napraforgók egyik új elnökének, aki fáradhatatlan lelkesedésével a legtöbbet dolgozott az est szervezésében és gördülékeny lebonyolításában.

A Napraforgók Bécsi Magyar Néptáncegyüttes szeretettel várja az érdeklődőket további táncházaikba is, hiszen minden hónapban tartanak legalább egy táncházat, ahol mindig más tematika, táncoktató, vagy éppen zenekar várja az érdeklődőket. Legközelebb március 4-én várják táncházba a táncolni vágyókat a Collegium Hungaricumba.  

„Lelketeket az igazság iránt való engedelmességben képmutatás nélkül való atyafiúi szeretetre tisztítván meg a Lélek által, egymást tiszta szívből buzgón szeressétek;” (1 Pét 1, 22)

2016. január 24-én délután öt órakor kezdődött az Ausztriai Magyar Evangélikus Gyülekezet, az Ausztriai Magyar Református Lelkigondozó Szolgálat és a Bécsi Magyar Katolikus Egyházközség ökumenikus istentisztelete Bécsben, az evangélikus templomban.  

 

„Lelketeket az igazság iránt való engedelmességben képmutatás nélkül való atyafiúi szeretetre tisztítván meg a Lélek által, egymást tiszta szívből buzgón szeressétek;” (1 Pét 1, 22)

2016. január 24-én délután öt órakor kezdődött az Ausztriai Magyar Evangélikus Gyülekezet, az Ausztriai Magyar Református Lelkigondozó Szolgálat és a Bécsi Magyar Katolikus Egyházközség ökumenikus istentisztelete Bécsben, az evangélikus templomban.  

Ünneplőbe öltözött lélekkel készültem ezen a hideg januári vasárnapon az ökumenikus istentiszteletre. Szívmelengető érzés volt már a gondolat is, hogy részt vehetek ezen a különleges eseményen. Különleges, mert ez alkalommal együtt, egy emberként fordultak az Úrhoz az evangélikus, a katolikus és a református egyház hívei.

Az ökumenizmus szó a görög „oikosz”-ból ered, melynek jelentése ház otthon, haza. Az ókeresztények az egyetemes zsinatokat ruházták fel az ökumenikus jelzővel. Itt fogalmazták meg a keresztény hit alapját jelentő, a kereszténység által ma is elfogadott hittételeket. Ezeknek a lényege, hogy a felekezeti különbségek helyett a közös pontokat, alapvető hitnézeti egyezőségeket hangsúlyozzák, valamint nagy hangsúly van a közösség vállalásán és az együttműködés keresésén.

A keresztény egyházak Ausztriában is megtartják az Ökumenikus Imahetet a Krisztus-hívők egységéért, amelyet évről – évre, január 17. és 24. között ünnepelnek mindazok, akik bekapcsolódnak a kezdeményezésbe. Az ökumenikus imahét témáját évről-évre más ország egyházai határozzák meg. A 2016-os imahét témáját a lettországi keresztények dolgozták ki, melynek mottója: „Arra hívattunk, hogy az Úr nagy tetteit hirdessük!” (1 Pt 2,9).  

„Az ökumenikus istentisztelet alkalmával nemcsak a magyar keresztyén közösségeink közötti kapcsolatot szeretnénk tovább erősíteni, közös magyar és keresztyén alapokat szem előtt tartva, hanem a világszerte megrendezésre kerülő „ökumenikus imahétbe“ is szeretnénk bekapcsolódni.” – mondta Juhász Réka, az Ausztriai Magyar Evangélikus Gyülekezet lelkipásztora. Ebben az esztendőben az evangélikus gyülekezet ad otthont ennek az alkalomnak.  

Ezen a vasárnapon szép számban gyűltünk össze a bécsi evangélikus templomban erre az ökumenikus istentiszteletre. Meghallgathattuk Gáspár Adalbert, tihanyi bencés lelkipásztor igehirdetését, aki az Ausztriai Magyar Evangélikus Gyülekezet, az Ausztriai Magyar Református Lelkigondozó Szolgálat és a Bécsi Magyar Katolikus Egyházközség meghívására érkezett közénk. Az egyházi énekek a Liszt Ferenc bécsi magyar kórus segítségével szóltak igazán lélekemelően. Az istentiszteletet követő fogadáson lehetőségünk volt arra, hogy nyitottan, jó hangulatban kötetlenül beszélgethessünk egymással.

Rendkívül nagy jelentősége van az ökumenikus imahétnek napjainkban, amikor azt éljük meg, hogy vallási és faji előítéletek nehezítik meg súlyos, világméretű társadalmi kérdések emberséges megoldását. Mindennél fontosabb ilyenkor, hogy nyitott szívvel közelítsünk embertársaink felé, és higgyünk abban, hogy ha együtt, hittel kérjük, minden helyzetben megérkezik a segítség.  

Sokan vannak ma Magyarországon, akiknek Halász Előd neve egy fogalommal egyenértékű, és e sorok szerzője is közéjük tartozik. E fogalom itt és most a német nyelvet jelenti, ugyanis az utóbbi évtizedekben ( az 1950-es évek óta) nyelvtanulók ezrei használták az ő szótárait azért, hogy Goethe és Thomas Mann nyelvét elsajátítsák.

Sokan vannak ma Magyarországon, akiknek Halász Előd neve egy fogalommal egyenértékű, és e sorok szerzője is közéjük tartozik. E fogalom itt és most a német nyelvet jelenti, ugyanis az utóbbi évtizedekben ( az 1950-es évek óta) nyelvtanulók ezrei használták az ő szótárait azért, hogy Goethe és Thomas Mann nyelvét elsajátítsák.

De Halász Előd munkái azt is megmutatják, hogyan kell tekinteni egy idegen nyelvre, és mit jelent mindez az anyanyelv, a mi esetünkben a magyar nyelv kapcsán. A professzor kimagasló példja volt annak, hogy a nyelvek közötti kapcsolat és kölcsönhatás a különböző kultúrákat építi és megőrzi.

Természetesen nem kell hozzátennünk: tudományos munkássága annak is jelképe, hogy egy nyelvkönyv vagy egy szótár tökéletesen vagy legalábbis igényesen megírható, nota bene Halász professzor véleménye szerint nincs tökéletes szótár, hiszen mindegyikük tartalmaz hibákat és hiányosságokat, azonban mindegyiknek megvannak a maga előnyei is.

Mindazonáltal a korábbi (tehát az elmúlt) évek nyelvtanulói közül mindegyik meg tudja erősíteni azt az állítást, hogy az ember mindig rábukkanhat a professzor köteteiben a rokonértelmű szavak és kifejezések közötti pontos jelentésbeli különbségekre.

Érdekességképpen jegyezzük meg, hogy Halász Előd már 30 éves korában szegedi tanszékvezető volt (jóllehet Budapesten született 1920-ban) és 39 éven át tudott a német nyelv és irodalom oktatásával valamint a magyar-német nagy- és kéziszótárak szerkesztésével foglalkozni. Munkássága nélkül Magyarországon évtizedeken át nem lettek volna megbízható szótárak, összefoglaló munkák az adott nyelvből.        

Azonban nem szabad elfelejtenünk, hogy kutatásainak középpontjában az első világháború előtti és utáni polgári regények pszichológiai aspektusainak vizsgálata állt, pl. A Varázshegy c. Thomas Mann által írt mű vonatkozásában.

Egyébként Halász Előd levelezésben állt Mann özvegyével (, személyesen is ismerték egymást), ezenkívül munkássága során számos nemzetközi elismerést megkapott. Cikkünk végén álljon itt egy róla szóló rövid anekdota.

Az egyik szemeszter elején az új diákok a szegedi bölcsészettudományi kar előadótermében ültek, amikor Halász professzor belépett. A köszöntő után a következő mondattal lepte meg az intézmény új tagjait, amelyet érdemes megjegyezni, ha az ember nyelvet szeretne tanulni: „Tőlem nem tanulnak meg németül, majd megtanulnak maguktól“ mondta a neves szótáríró.

Székely Szabó Zoltán könyvbemutatója és Kárp Györggyel közös kabaréműsora indította a szombati programot, majd Moliere „A nők iskolája“ című komédiáját mutatta be a bécsieknek a marosvásárhelyi Spectrum színház, „telt házas” közönség előtt.

 

Székely Szabó Zoltán könyvbemutatója és Kárp Györggyel közös kabaréműsora indította a szombati programot, majd Moliere „A nők iskolája“ című komédiáját mutatta be a bécsieknek a marosvásárhelyi Spectrum színház, „telt házas” közönség előtt.

Nagyszámú közönség gyülekezett ezúttal is az „Europa”-Club kulturális délutánján ahol Székely Szabó Zoltán erdélyi magyartanár és színész könyvbemutatója volt az első programpont, aki 20 évig élt Bécsben barátai ismerősei körében.  Kezdetben taxisként küzdött a megélhetésért, de vágyai, tehetsége a színházi élethez vonzotta. Az „Europa”-Club vezetőségi tagjaként elérhette vágyait, s Bécsben töltött életszakaszában mintegy 70 nagyszínházi előadást és előadóesteket, kamaradarabot szervezett bemutatásra a Bécsben élő magyaroknak Erdélyből és a Felvidékről.

 „Ezzel segítettem a társulatokat, hiszen nem biztos, hogy eljutottak volna nyugatra, sokan első ízben jártak Bécsben”, mondta Székely Szabó Zoltán.

Smuk András pedig így méltatta, hogy „Székely Szabó Zoltán ambíciója pedig az itt élő magyarokat is segítette – hiszen így élő magyar színházban lehetett rendszeres élményük, ami nagyban hozzájárul a nyelv, a kultúra megtartásához”. Hazatérése Erdélybe nyugdíjba vonulása után következett be. Ott Románia első magánszínházának a Spectrum színháznak lett a tagja, akiket elhozott vendégszereplésre Bécsbe, s a könyvbemutató után színészi képességeit is csillogtatta.  A Spectrum színház egy fiatal színház, különlegessége, hogy Románia első magánszínháza. Vezetője és rendezője Török Viola. A színháznak kuriózuma az is, hogy a többi tagja közül is sokan hosszasan éltek külföldön. Németországban élt Török Viola, Szász Anna New Yorkból tért haza, ahol magyar iskolát, amatőr színházat vezetett évtizedekig. Az Erdélybe, Marosvásárhelyre való visszatérésük után, közös lelkületük, tapasztalataik, ambíciójuk erejével megtalálták egymást, s a közös játék csak erősíti összetartozásukat, tenni akarásukat. Színpadra vitt darabjaikkal tapasztalataikat, élményeiket szeretnék átadni az otthoniaknak, hogy táguljon látásmódjuk, nyitottságuk a világra, az újra.

A  Moliere „A nők iskolája” című előadás is, melyet vastaps mellett mutattak be a bécsi közönségnek, különleges előadás volt, ahol ötvözték a francia klasszicizmust és a magyar hagyományokat, népdalokat, Török Viola rendező szándékai szerint az „európaiság” bizonyítására. Kiemelkedő volt Szélyes Ferenc tehetséges színész alakítása, aki már ismert a bécsi magyar közönség előtt, hiszen már több mint tíz éve jár rendszeresen ide, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház tagjaként is tehetségével hívta fel magára a figyelmet.  

Az előadás után büfé várta a vendégeket, ahol alkalom nyílt beszélgetni a színészekkel is. 

2016. február 19 és 21. között a KMÉM - Pax Romana meghívására Bécsbe látogatott Böjte Csaba, ferences rendi szerzetes, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány alapítója. Útjára csíksomlyói és dévai gyermekek is elkísérték. Csaba testvér előadásokat tartott és szentmiséket celebrált, amelyeken jótékonysági gyűjtést szerveztek a Dévai Szent Ferenc Alapítvány javára.

 

2016. február 19 és 21. között a KMÉM - Pax Romana meghívására Bécsbe látogatott Böjte Csaba, ferences rendi szerzetes, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány alapítója. Útjára csíksomlyói és dévai gyermekek is elkísérték. Csaba testvér előadásokat tartott és szentmiséket celebrált, amelyeken jótékonysági gyűjtést szerveztek a Dévai Szent Ferenc Alapítvány javára.

Csaba Testvér 1991-ben nyitotta meg a romos ferences rendi kolostor kapuját Déván, és amint lakható állapotba került egy-egy helyiség, rögtön benépesítette azokat árva, otthontalanul kallódó gyermekekkel. A román állami szervek eleinte nem nézték jó szemmel az atya ténykedését, de kitartó, és eredményes munkája végül elhallgatatta a kezdeti ellenséges hangokat, és a többi már történelem… A Dévai Szent Ferenc Alapítvány a kezdetetektől napjainkig már több mint 5000 gyermeknek biztosított otthont és élhető, szerethető életet.

Csaba Testvér hosszú évek alatt rengeteg patrónust szerzett céljaihoz szerte a világban, így Ausztriában is. Bécsben két közösség csatlakozott az állandó támogatókhoz: egy osztrák plébánia Mauerban, és a KMÈM-Pax Romana.  

Az atya 1999-től minden évben ellátogat Ausztriába, hogy találkozzon az itteni segítőivel. Csaba Testvér február 19-én, szombaton este 18 órától a Mauerban tartott előadást, ahol bemutatta az otthont, majd a jelen lévő gyermekek mutatkoztak be, és meséltek az életükről az alapítványnál. A közönség nagy része német anyanyelvű volt, így az előadást tolmács segítette. A végén a büféasztal mellett lehetőség nyílt kötetlen beszélgetésre is.

Február 20-án, szombaton este hat órától a KMÉM-Pax Romana szervezésében találkozhattunk Böjte Csabával, az Am Tabor plébánia teltházas nagytermében, ahol Csaba testvér arra biztatta a jelenlévőket, hogy kezdjék el már ezen a héten az irgalmasság iskoláját, tanfolyamát. "Hétről hétre a 14 irgalmasság egy - egy cselekedetét elmélkedjük át, így húsvét ünnepére pont a végére érünk! Minden héten legalább két elmélkedést szeretnék megosztani az iskolába beiratkozott tanulókkal, de az lenne a jó, ha mindannyian a személyes élményeinket is közösbe tennénk, hogy így egymást lelkesítsük, bátorítsuk!" - mondta el az atya. A beszámoló végén a testületileg megjelent bécsi Délibáb Együttes a dévai táncosokkal együtt a közönséget is meghívta egy körtáncra. Az este így jó hangulatú, vidám tánccal fejeződött be.

A vasárnapi bécsi és bécsújhelyi szentmiséin szintén azt kérte az atya a megjelentektől, hogy elmélkedjenek az irgalmasság cselekedetein. A Deutschordenskirche-t, majd a bécsújhelyi dómot is színültig megtöltő hívek egyöntetűen vállalták az irgalmasság gyakorlását.

Az előadások és misék résztvevői lelkileg feltöltődve, komoly szellemi útravalóval gazdagodva köszöntek el Csaba testvértől és az őt kísérő fiataloktól, és elmondták, szívből remélik, hogy jövőre is lehetőség nyílik a találkozásra. 

„Holnap minden ember azzá válik, amit ma tesz, amit gondol, mond, cselekszik. Életünk minden egyes órája igazából emberré válásunk, kibontakozásunk egy-egy újabb lépcsőfoka.” (Böjte Csaba)