Arany János a magyar irodalom egyik legkiemelkedőbb alakja. 1817-ben született Nagyszalontán. Elszegényedett jobbágysorba csúszott, egykor hajdú nemesi család 10. gyermekeként. 1833 novemberétől a debreceni kollégiumban tanult.

1834-ben már tanárként Kisújszálláson tevékenykedett. Debreceni tanulmányainak befejezése után anyja halála miatt 1836 augusztusában visszatért szülőfalujába.

1840-ben jegyző lett Nagyszalontán és 1844-ben házasságot kötött Ercsey Juliannával. 1842 után elkezdett angolul tanulni, azzal a céllal, hogy jobban megismerje az angol drámairodalmat és Shakespeare munkáit. 1846-ban érte el első irodalmi sikerét. Ekkor írta »Az elveszett alkotmány« c. komikus eposzt.

A következő évben megkapta a Kisfaludy-társaság díját, főművéért, a »Toldi« c. eposzért. 1848 novemberében nemzetőrként szolgált Aradon, 1849 májusában pedig Szemere Bertalan belügyminiszter mellett dolgozott jegyzőként Debrecenben, miután a kormány az alföldi városba költözött.

A katonai vereség után bujdosnia kellett, azonban 1851 novemberétől már tanárként működött a nagykőrösi gimnáziumban. Még az 1850-es években alkotta humorral teli verses regényét, a »Bolond Istókot«.

1854-ben vetette papírra negyedik fő művét, amelynek a címe »Toldi estéje«. Később Pestre költözött és 1870-ben a Magyar Tudományos Akadémia főtitkárává nevezték ki.

1879-ben fejezte be a Toldi-trilógia harmadik részét, amely a következő címet viseli: »Toldi szerelme«. Még élete folyamán szeretett volna Arany János egy több műből álló nemzeti eposzt alkotni, de abból csak az első, »Buda halála«c. rész készült el még 1863-ban.

Legfontosabb versei:

Nemzetőr dal

Ősszel

Széchenyi emlékezete

Letészem a lantot

Szondi két apródja

A walesi bárdok

V. László

Zach Klára

Vörös rébék

Őszikék (versek a Kapcsos Könyből)

Visszatekintés

Epilógus