Ágyúdörgés és fegyverek

karácsonya volt ’44-ben,

de a remény nem húnyt ki

a lelkekben ama szürkeségben.

 

És a katona, ki fogságából

megszabadulván útra kéle,

majdcsak vízkeresztre, fáradtan

megnyugvással hazaére.

 

Örvendjetek hát, s áldott

legyen a karácsony néktek,

és egymást szeretni

soha el ne felejtsétek.

Ajánlom ezt a verset nagyapám, Zsibrita István emlékének, aki december 13-án hunyt el. 1944 karácsonyán a Dunántúlon, a 77-es német páncélvadászzászlóalj támogató magyar tüzéreinek egyikeként fogságba esett Esztergomtól északnyugatra, majd megszökött, és a frontokon átjutva vízkereszt után egy nappal épségben hazaért Kiskunfélegyházára.